Tar – Szent Mihály templom

Körítőfallal övezett, keletelt, egyhajós, nyugati homlokzati tornyos templom, különleges, háromkaréjos szentéllyel.

A különböző építési periódusok ránk maradt emlékeiből kiemelkedik a Tari Lőrinc által a 15. században készíttetett címerdíszes kapu, valamint az ugyanekkor készült mérműves ablakok. A középkori épület periódusait az 1979 és 1982 között elvégzett teljes körű kutatás tisztázta.

A templom több korszakban készült falképeiből is sikerült jelentős részleteket feltárni (Péter és Pál apostolok, passiójelenetek, Szent család, imádkozó szentek és világiak ábrázolásával).

A 13. századi kváderkövekből épült félköríves záródású templomot először az 1370-es és 1380-as években bővítették ki nyugat felé egy középpilléres térrel, majd 1411 és 1426 között Tari Lőrinc építtette át a nagymértékben a család temetkezőhelyeként is szolgáló épületet. Ekkor alakították ki a szentély háromkaréjos formáját, valamint a hajó behúzott támpilléres terét, amelyet egykor hálóboltozat fedett.

A déli előcsarnok a 16. században épül. 1786-ban nagymértékű átépítésre került sor. A kutatás során előkerült értékes kőfaragványok, mint például a 15. századi gazdagon tagolt kapu töredékei kiállításszerűen bemutatásra kerültek.

A templomtól nem messze épült fel egy korábbi, 14. századi, elődjének helyén a 15. század elején a Tari család udvarháza. Nyugati falának maradványa viszonylag magasan áll, rajta a földszinti hálóboltozat és az emeleti ablaknyílások fészkeivel.